A rúdtánc mint kardiovaszkuláris sport, pozitív pszichológiai hatásokkal

Absztrakt: A rúdtáncot hagyományosan a kocsmák sötét világával, illegális szexuális szolgáltatásokkal vagy más, nem sporttevékenységekkel hozták összefüggésbe. Azonban az elmúlt években ez a nézőpont jelentősen megváltozott, mivel a rúdtánc egyre inkább légi sportként és a test művészi kifejezésének egyik formájaként vált ismertté. Mára mindenféle ember, különböző testalkatokkal űzi, és olykor meglepően látványos előadásokat hoz létre. A rúdtánc jelentős mértékű kardiovaszkuláris aktivitást és légzésszabályozást igényel. Rendszeres gyakorlása fokozhatja a rugalmasságot és az erőnlétet a fegyelmezett táncosok körében. Emellett hozzájárul az önbecsülés és az önbizalom növekedéséhez. A rúdtánc különböző formáit oktatják, például exotic, rúdsport, rúdművészet. Szintrendszer szerint lehet haladó, középhaladó és kezdő szintű. Az edzéseken látványos koreográfiákat lehet tanulni amikből akár a harmonikus és professzionális előadás lesz. A sport bizonyos sérülésveszéllyel is járhat, ezért e rövid áttekintés kitér a megelőzés lehetséges módjaira. Az elmúlt években egyre több orvosi tanulmány jelent meg ebben a témában, mivel világszerte egyre nagyobb az érdeklődés iránta. Azonban ezek az információk az esetleges hátrányokért vagy sérülésekért való felelősségvállalás nélkül kerülnek közlésre. Minden táncos maga felelős a saját biztonságáért. Ezzel a rövid összegzéssel célunk, hogy megváltoztassuk a rúdtánc megítélését, és olyan egészségtámogató sportként mutassuk be, amely segíthet az előítéletek és a nem sporttal kapcsolatos negatív elképzelések lebontásában.

#Rúdtánc, #Sport, #Kardiovaszkuláris, #Egészség

1. A rúdtánc leírása

A rúdtánc mint fitneszsport nemrég vált ismertté, elsősorban pszichológiai és fizikai előnyei miatt. A világjárvány alatt is egyre népszerűbbé vált, mivel lehetőséget nyújtott arra, hogy beltéri környezetben is aktívan mozoghassunk. A rúdtánc során folyamatosan áramló, harmonikus mozdulatokkal különböző pózokat és táncmanővereket hajtanak végre. A rudak lehetnek statikusak vagy forgó üzemmóddal rendelkezők, hordozhatóak vagy állandóan rögzítettek, továbbá magasságuk (kb. 2,2 méter) és vastagságuk (40 mm, 45 mm vagy 50 mm) is változhat. Különböző anyagokból készülhetnek, például sárgarézből, titánból, aranyból, rozsdamentes acélból vagy krómozott felülettel, illetve akár szilikonbevonattal is elláthatók [1].

A sportág első versenyét 2005-ben rendezték meg Amszterdamban az „első világbajnokság” keretében. Nem sokkal később a különböző szövetségek, például a Nemzetközi Rúdsport Szövetség (International Pole Sport Federation – IPSF) és más szervezetek is támogatni kezdték a rúdtáncot mint sportot, egészen addig, amíg az olimpiai sportággá nem fog válni [2]. Az IPSF meghatározta a rúdtáncban végrehajtható pózokat és forgásokat, amelyek közül a legismertebbek: „Cupido”, „Super girl”, „Kiengedett pillangó”, „Csavart kezes”, „Nyújtások” (például „Spárga a rúdon” vagy „Zsugorforgás”), „Olló”, „Ceruzaforgás”, „Vállon át”, „Vállon átból akasztás”, „Snake”, „Lady Garden”, „Béka”, „Plank”, „Hónalj tartás”, „Bölcső”, „Hátrahajlás”, „Gemini”, „Skorpió”, „Hős”, „Thigh hold”, „Cocoon”, „Allegra”, „Genie”, „Titanic”, „Alesia”, „Tulipán”, és még sok más, amelyek különböző változatokkal és adaptációkkal rendelkeznek [1, 2]. Ezeket a mozdulatokat pontosan definiálták, és versenyeken a pontosságuk és helyes kivitelezésük alapján értékelik.

A sportot gyakorlók szerint a rúdtánc szórakoztató és változatos, így az unalomnak nincs helye benne. Lehet dinamikusan táncolni, lassú vagy érzéki mozdulatokat végezni, illetve folyamatos kombinációkban trükköket, forgásokat és szaltókat bemutatni. A táncos mozdulatokat erőnléti gyakorlatokkal kombinálják, és különböző zenékre hajtják végre (klasszikus balett, hip-hop, kortárs tánc, breaktánc, twerk stb.), vagy egy adott koreográfia szerint, amely vizuálisan és tartalmilag is összhangban van (lásd az 1. és 2. ábrát). A tánc során a tükörben visszatükröződő önkép pozitív és látványos, ami jelentősen hozzájárulhat az egészséges önértékelés és önkép kialakulásához.

Az Amerikai Sportorvosi Kollégium (The American College of Sports Medicine – ACSM) irányelvei szerint a rúdtánc rendszeres gyakorlása, különösen a haladó szintű órákon, mérsékelt vagy intenzív kardiovaszkuláris és légzőszervi edzésnek felel meg. Egy óra edzés három részből áll: kezdeti bemelegítés és nyújtás, különböző pózok tanulmányozása és gyakorlása, majd a végső levezetés és nyújtás [3]. Ha ezt a sportot legalább napi 30 percen keresztül (30 és 90 perc közötti időtartamban), heti legalább öt alkalommal végzik, akkor teljesíthetők azok az ajánlott edzési követelmények, amelyek elősegítik az egészség, a fizikai erőnlét és a kardiovaszkuláris állóképesség javítását [4].

A bemutatók során – amelyek általában nem haladják meg a 4 percet és folyamatos mozgást igényelnek – a szervezet intenzív aktiválódása figyelhető meg. Ez az aktiváció magas fiziológiai és fizikai igénybevételt jelent, valamint kiváló erőnléti állapotot követel meg. Konkrétan megfigyelték, hogy a bemutatók után nő a vérnyomás, a szív- és légzési frekvencia, valamint a vér laktátkoncentrációja is [5]. A magas szintű versenyzők izomtömege és testösszetétele specifikus jellemzőkkel rendelkezik, amelyek egyre jobban formálódnak és optimalizálódnak a gyakorlás előrehaladtával [3].

2. Hogyan zajlik a gyakorlás

A rúdtánc gyakorlása egy forgásra is képes fémrúdon történik, amely általában alumíniumból készül, és amelyen a bőr tapadást biztosít. A sárgarézből, titánból vagy aranyból készült rudak fokozzák a tapadást, míg más bevonatú rudak inkább csak bizonyos trükkökhöz ajánlottak. A tapadás javítása érdekében magnéziát, 96°-os alkoholt vagy izopropil-alkoholt használnak, amelyek higiénia és az optimális fogás célját szolgálnak. Az öltözetnek megfelelőnek kell lennie: kényelmes ruházat ajánlott, amely szabadon hagyja a test bizonyos érintkezési pontjait, például a karokat, a lábakat és a hasat, hogy a tapadás optimális legyen [1].

A rúdtánc során két fő erőhatás érvényesül: a gravitáció és a centrifugális erő. Az elsőt a lehető legkecsesebb módon kell elosztani a rúd függőleges tengelye és a táncos fizikai ereje között, amely a vízszintes tengely mentén és a fogás erejében fejeződik ki. Ehhez adódik a rúd forgási ereje is, amely a centrifugális hatás révén segíti a bőr tapadását a rúdhoz, megszilárdítja a testtartást a gravitációval szemben, valamint esztétikai hatást is biztosít azáltal, hogy a póz különböző szögekből láthatóvá válik. Minden egyes póz a folyamatos tervezésen és a fizikai erőkkel való kölcsönhatásokon alapul.

A rúdtánc különböző fizikai képességeket ötvöz, amelyek más sportágakban is megtalálhatók, például a tornában, a pilatesben, a jógában vagy a klasszikus értelemben vett táncban. Ugyanakkor saját technikával és specifikus készségekkel is rendelkezik. A kézfogás ereje fokozatosan növekszik a gyakorlás során. Ez a mászási képesség közvetlenül függ a test súlyától, valamint a proprioceptív képességtől, amely lehetővé teszi a test teljes testtartásának és egyensúlyának érzékelését, a szükséges és megfelelő fogási pontok megtalálását a stabilitás érdekében [6]. A kézfogás ereje, a testösszetétel (izomtömeg és testzsír aránya), valamint a kiegyensúlyozott testtartás mind olyan tényezők, amelyek folyamatos és rendszeres gyakorlással javulnak [7, 8].

Ez a sport bizonyos kockázatokkal jár, amelyek többsége helytelen infrastrukturális tényezőkből adódik (például nem megfelelő magnéziahasználat, csúszós ruházat stb.), a koncentráció hiányából, olyan szerek fogyasztásából, amelyek befolyásolják az önkontrollt (például alkohol), kontrollálatlan impulzivitásból vagy egészségtelen versenyszellemből fakadhat. Az esetleges sérülések a kisebb zúzódásoktól és horzsolásoktól a súlyosabb nyaki sérülésekig terjedhetnek, amelyek esés következtében keletkezhetnek [9, 10]. A fejjel lefelé végzett pózok a legveszélyesebbek, mivel ha a test teljes súlya a nyakra vagy a fejre nehezedik akár csak alig egy méteres magasságból, az komoly sérüléseket okozhat [10].

Az edzés során egy másik személy jelenléte nem mindig elegendő a sérülések megelőzésére, mivel az eséseket nehéz előre jelezni vagy elkerülni, így a táncos gyakran egyedül szembesül a veszéllyel. Éppen ezért a sport két alapelve: 1) minél hosszabb ideig a levegőben maradni a talaj érintése nélkül, folyamatos és áramló mozdulatokkal; 2) elkerülni az esést és a sérüléseket, folyamatos egyensúly és stabilitás fenntartásával. Nagyon fontos, hogy minden táncos tisztában legyen a saját határaival, és tiszteletben tartsa azokat, miközben fokozatosan fejlődik. Az akut sérülések elkerülése érdekében ajánlott a megfelelő bemelegítés a trükkök gyakorlása előtt, valamint a kiegyensúlyozott étrend fenntartása [1, 7].

3. Következtetések

Ez az új sport egyre népszerűbb, és olyan hírességek is gyakorolják, mint Jennifer Lopez, Madonna vagy Kate Hudson, bár az első a sorban Demi Moore volt. Egyre többen érdeklődnek iránta, és a népszerűsége folyamatosan növekszik, függetlenül attól, hogy milyen testi adottságokkal, fizikai felépítéssel vagy hajlékonysággal rendelkeznek. Emellett férfiak, például Vin Diesel vagy Kristian Lebedev is szívesen táncolnak rúdon. A versenyző profi táncosok megmutatják, milyen határokat érhet el az emberi test ebben a sportágban, és inspirálnak minket arra, hogy tovább gyakoroljunk, tökéletesítsük a pózokat és fejlesszük a technikánkat. Mert „fejjel lefelé fordulni” igazán szórakoztató.

Képek forrása

A jelen munkában bemutatott fényképek részben privát archívumból származnak, és a szerzőt ábrázolják a gyakorlatok végzése közben. 

Köszönetnyilvánítás

Szeretnénk köszönetet mondani Jenny Sittel és Gissele professzionális rúdtáncosoknak és oktatóknak a véleményükért és támogatásukért.

Felhasznált szakirodalom

[1] Kartaly, K. (2018): Pole Dance Fitness: The Complete Book. Meyer and Meyer Media Sports Eds. U. K.

[2] Szopa A, Domagalska-Szopa M, Urbańska A, Grygorowicz M. (2022): Factors associated with injury and re-injury occurrence in female pole dancers. Sci Rep. 12: 33.

[3] Ballarin G, Scalfi L, Monfrecola F, Alicante P, Bianco A, Marra M, Sacco AM. (2021): Body Composition and Bioelectrical-Impedance-Analysis-Derived Raw Variables in Pole Dancers. Int J Environ Res Public Health. 18: 12638.

[4] Nicholas JC, McDonald KA, Peeling P, Jackson B, Dimmock JA, Alderson JA, Donnelly CJ. (2019): Pole Dancing for Fitness: The Physiological and Metabolic Demand of a 60-Minute Class. J Strength Cond Res. 33: 2704-2710.

[5] Ruscello B, Iannelli S, Partipilo F, Esposito M, Pantanella L, Dring MB, D'Ottavio S. (2017): Physical and physiological demands in women pole dance: a single case study. J Sports Med Phys Fitness. 57: 496-503.

[6] Garcia-Falgueras, A. (2016): An introduction to proprioception concept in pilates and yoga. British Journal of Medicine and Medical Research. 15: 1-6.

[7] Naczk M, Kowalewska A, Naczk A. T (2020): The risk of injuries and physiological benefits of pole dancing. J Sports Med Phys Fitness. 60: 883-888.

[8] Nawrocka A, Mynarski A, Powerska A, Rozpara M, Garbaciak W. (2017): Effects of exercise training experience on hand grip strength, body composition and postural stability in fitness pole dancers. J Sports Med Phys Fitness. 57: 1098-1103.

[9] Yurac R, Zamorano JJ, Marre A, Diaz C. (2022): Traumatic cervical spine injury due to pole dance accident: A potentially catastrophic unreported injury with a happy ending. Case report and literature review. Surg Neurol Int. 13: 162.

[10] Dittrich F, Beck S, Burggraf M, Busch A, Dudda M, Jäger M, Kauther MD. (2020): A small series of pole sport injuries. Orthop Rev (Pavia). 12: 8308.